Elfeledett álmok tánca...
Lehúnyom a szemem... Csend van. Nagyon mély, belső csend... Hallom a vászon sercegését. Minden ecsetvonás mintha tánclépés lenne...Magával ragad. A külvilág lassan megszűnik... Valahol a távolban felsejlik korábbi önmagam... A kis különc, aki boldog a kis benső, rejtett világában... A világ változik...Ébredni kell! Alkalmazkodni!... Vibráló szinek a vásznon... a tenger morajlása... Elfelejtett, "üveg mögé rejtett" álmok végtelen tánca... Kristálytenger! A boldogság tükröződik benne? Nem hiszek többé..., de bárcsak igaz lenne! Rabulejt a gondolatok táncának forgataga...a vásznon az ecsetvonások néma zaja... Elrévedve időben és térben...szines ruhák lobognak a szélben... Késő! Nem tudok mit tenni!... Nem lehet, nem tudok már Önmagam lenni...