Jézussal Londonban...

A reggelt az eperágyásban kezdtem.  Itt az ideje megtisztítani őket. Sok kifagyott a tél folyamán, pedig most meglepően enyhe telünk volt. Leszedtem az elszáradt leveleket, indákat. Csak reménykedem, hogy nem lesz már fagy. A magaságyást teljesen újra kellett telepítenem. Elvileg még növekedési idő- és jóval virágzás idő előtt vagyunk. Ha kapnak egy kis tápoldatot, szépen be tudnak gyökeresedni. Kávé, banán, tojáshéj a legjobb. Szeretek velük foglalatoskodni. Ma nekiállok az öreg ágyásnak, ha nem esik az eső.  Már két évvel ezelőtt át kellett volna ültetni őket. Kiváncsi vagyok, mennyit tudok belőlük megmenteni. Se ásni, se kapálni nem lehet. Kitaláltam egy elég brutális módszert..., van egy háromágú villa, azzal meglazítom a gyökerei körül. Elég hosszú, hogy mélyen fellazítsa a talajt, viszont ha szerencsém van, nem sérti meg a gyökerét. A másik nagy ágyás geo textiles. Könnyebb vele dolgozni, de teljesen benőtte a vad szeder. Nem lesz egyszerű kitakarítani.  Adok nekik ...

Őrült forgalom és hangzavar a kávézóban, ahol dolgozom. Merry Christmas, Jingle Bells meg Rudolf mindenhonnan. Mosolyogni kellene. Könnyedén venni a dolgokat. Könnyedén venni a türelmetlenséget, a rohanást, a a londoni belváros forgatagát, mintha erről szólna a karácsony. Minden évben ugyanazok a gondolatok így karácsony környékén... Ma egy beszélgetés kapcsán mégis egy másik kérdés foglalkoztat:  Mi az a mai világban, amiért még megéri küzdeni? Mennyi fele szórjuk szét az energiánkat nap mint nap, látszólag feleslegesen? Honnan tudnánk energiát nyerni? Hogyan tudnánk energiát spórolni? Ahogy a világ energia-tartalékai kimerülőben vannak, ugyanúgy az életünk energia-tartalékai is. De van-e számunkra alternatív energiaforrás? Honnan a mi megújuló energiánk? Keresztényként persze tudom a választ, de ezt nagyon nehéz a hétköznapokban realizálni. Ebben az adventben szeretnék visszatérni a megújuló energiáim Forrásához... Egy kicsit "lelassítani". Mi veszi el a hétköznapokban az e...