Jézussal Londonban...

Hónapok óta nézem a Mária-ikont a szobám falán. Jó lenne újra ecsetet ragadni. Kb. 15 évvel ezelőtt meghívást kaptam egy ikon-festő "szakkörre" a gimibe, ahol érettségiztem. Csak pár alkalmon voltam, de nagyon élveztem. Rengeteget tanultam és közösségben voltam. (Rég volt...szinte mindent elfelejtettem🤷) Az elkezdett, de be nem fejezett ikon az összes festékkel, ecsetekkel most is ott lapul valahol a "kreatívos dobozom" alján. Az "eredeti" fénymásolatot, amiről dolgoztam, és a szinek is rajta vannak, magammal hoztam Londonba. Szabadnap...borús idő...csend. Eleget nézegettem az üres lapot. Úgy döntöttem nekilátok.  Mint annó az oviban. Kép az ablakra, zsírpapír, kopírozás... Nem is lett rossz az eredmény. A zsírpapíros változatot már egy indigó segítségével másoltam át egy rajzlapra... Igen, rajzlapra. Arra azért figyeltem, hogy famentes legyen, kevésbé issza a festéket...Semmi nagy előkészület... Minden késszen áll, jöhetnek a szinek... Aha.. ...

Legutóbbi Szentgyónásomra várakozva hallottam, ahogy az atya azt mondja valakinek: "...van egy gyónóm, 2 perc alatt letudom és jövök..." Hmm...2perc... (Nyilvánvalóan túlzás...azt jelenti, gyors leszek. Legalábbis én ebben reménykedtem...). Nincs bennem rosszallás. Minden elismerésem azoké, akik minden nap vállalják a szolgálatot. Legyenek papok, lelkipásztori munkatársak vagy bármilyen segítő hivatásúak. Ők is időkeretek közt élnek...nem is kicsit. Nagy "bizniszben" utaznak: Business of the Lord. A kérdés inkább költöi, önmagamnak szól: mit jelent a sikeres gyónás? Befolyásolja-e az "idő-intervallum" a gyónás sikerességét? Ha már itt tartunk, mit jelent felnőttként gyónni? Mik a "felnőtt"bűnök? Mikor elsőáldozásra készültünk felkészítettek minket az első Szentgyónásra. A Hozsanna énekes könyvben volt egy lelkitükör, amiben vastagon szedve voltak a "halálos bűnök", súlyos bűnök. Ezt használtuk segítségként a felkészülésnél.  Évekig hasz...

Vasárnap... Mit jelent megünnepelni a vasárnapot? Sokszor feltettem már magamnak a kérdést. Egy gitáros ének sorai jutnak az eszembe: "Föld és az ég asztalunknál összeér..."  Ezt jelenti a vasárnap ünneplése - közösségben lenni Istennel és a többi emberrel... Mit jelent számomra közösségben lenni? Nemrég megkérdezték tőlem, hogy keresztény vagyok-e? Hát persze, egyértelmű!...Magyar vagyok, európai  vagyok, keresztény gyökerekkel rendelkezem...megkereszteltek, tehát keresztény vagyok. A keresztség egy beavató szentség (szertartás?). Befogadás a közösség életébe...Gyerekként ott a közösség, még talán fiatal felnőttként is, ha szerencsénk van és nem "kibérmálkoztunk", hanem megerősítést kaptunk a bérmálás szentsége által... Mi van azokkal, akik ilyen-olyan okból (a lázadás, "megvilágosodás" időszakában) eltávolodtak az Egyháztól, mint megtartó közösségtől?... Jelen állapotomban én is "keresőnek" nevezném magam. Nem csak közösséget kerese...

Nekem kell megtalálnom azt, ami boldoggá tesz. Azt tenni, az lenni, amit igazán szeretnék...Nem igazán a nagybetűs "boldogság" a lényeg...(Nem tudom, hogy egyáltalán létezik-e). Megtalálni a mindennapok ritmusát... Ahogy végignéztem az idei bejegyzéseket, egy dolog feltünt: ÉN - ÉN - ÉN ..., ami valahol természetes is, hisz mi más is lenne egy "lelki napló" funkciója. Vissza tudom követni, mi van a fejemben (mi van a "Mátrix"-ban).  Tudom-e valójában mi van körülöttem? Kik vannak körülöttem? Tudok-e kapcsolódni a valósághoz ("ValóVilág😉"-hoz)? Én csak a fejemben létezem!... Nem érzékelem a 2,5×2,5m-es szobám határait...nincs éjszaka és nappal...nincsenek szabályok... Fáradt vagyok. Próbálom, mégsem tudom kipihenni magam...Nappal az emberek, éjjel az "agyam" mondja a magáét. Nincs nyugalom... Erős leszek...  Nem panaszkodom, csak ki kellett írnom magamból... Ezt az oldalamat nem ismeri és nem érti senki. Legfeljebb azt mondj...

"Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak." /Lk 13,22-30/ Kell egy kis diéta a lelkünknek is. Tele esszük magunkkat nap mint nap, mindennel, ami a médiából és az internetről felénk árad: "junk food". Egészséges ételre, tiszta vízre lenne szükségünk, így lettünk teremtve. Csendre, a természet közelségére, néha "kétkezi" munkára, amiben látjuk, hogy aktív kapcsolatban vagyunk a Teremtéssel. Körforgásban vagyunk...  (Évek óta úgy érzem, mintha egy elhagyatott, saját magam által épített szigeten élnék, ami tele van emberekkel, akikkel nem tudok kapcsolatot teremteni...kiléptem a teremtett világ természetes adok-kapok körforgásából.) Diétára van szükségem, hogy be juthassak a "szűk kapun". Hogy be jutok-e végül? Nem tőlem függ. Mindez Isten kegyelme, de törekednem kell... Leadni a "zsírpárnákat": mindazt, amit feleslegesen magammal hurcolok egy életen át;  a "tökéletességre"...

Végre esik az eső. Hónapok óta először. Még a szobában is érezni az eső illatát. Nem locsog. Szitál.  Imáink meghallgatásra találtak. Két hónapnyi eső hiányzik a földekről, de végre esik... Most áradásokra adtak ki figyelmeztetést...  * * *  Nehéz a gazdagnak bemenni a Mennyek Országába... /Vö. Mt 19,23-30/ Megint a kérdés: mit jelent gazdagnak vagy szegénynek lenni? Gazdagként is lehetek szabad az anyagi javaktól. Szegényként is ragaszkodhatok valamihez, ami nem a javamat szolgálja és eltávolít Istentől.  Valamikor egy természetfilmben láttam, hogy kell majmot fogni. Van egy bizonyos gyümölcs, aminek a belseje üreges, de van benne "gyümölcslé". Vágni kell rá egy akkora lyukat, hogy a majom keze beleférjen. Majd jöhetnek a magvak. A majom természetesen meg akarja szerezni őket. Bedugja a kezét a gyümölcs belsejébe. Jól belemarkol a magvakba, de a tele keze már nem fér ki a lyukon...Szabadulni akar, de a "zsákmányàt" is akarja.  Bármilyen furán hangzik is, néha m...

El kell fogadnunk gyengeségeinket. Lesznek olyan életterületek, akol "örökké" feloldhatatlan feszültségek maradnak...Ezt is el kell fogadnunk. Nem könnyű, mint ahogy könnyek között ébredni sem az.  Annyi mindenkitől "várunk" segítséget. Vannak kimondhatatlan szavak, amik ismeretlen mélységekből törnek fel. Adott szituáció; képzelt barát(ok),akik a valóságban is léteznek; valósnak tűnő párbeszéd és érzések. Kivel beszélgetek és miért? Kíméletlen őszinteség... Többször "felébredek". Vasárnap van. Ugyanakkor a gondolatvilág rabul ejt. Elveszítem a kapcsolatot a valósággal, a saját jelenemmel...Késő... Elveszítettem a lehetőséget a Találkozásra.  Újabb gondolatok... Mennyire érzem, fogom fel a találkozások valóságát, szükségességét, gyógyító mivoltát? Még soha nem voltam jelen a saját életemben, a valóságomban. Sodródtam, játszottam szembesülés nélkül. Sokszor csodálom az embereket, akik képesek két lábbal a földön, a valóságban élni. Nem vagyok biztos benne, ...