Közösségben lenni... / To be in a community...

Vasárnap...

Mit jelent megünnepelni a vasárnapot? Sokszor feltettem már magamnak a kérdést.

Egy gitáros ének sorai jutnak az eszembe: "Föld és az ég asztalunknál összeér..." 

Ezt jelenti a vasárnap ünneplése - közösségben lenni Istennel és a többi emberrel...

Mit jelent számomra közösségben lenni? Nemrég megkérdezték tőlem, hogy keresztény vagyok-e? Hát persze, egyértelmű!...Magyar vagyok, európai  vagyok, keresztény gyökerekkel rendelkezem...megkereszteltek, tehát keresztény vagyok.

A keresztség egy beavató szentség (szertartás?). Befogadás a közösség életébe...Gyerekként ott a közösség, még talán fiatal felnőttként is, ha szerencsénk van és nem "kibérmálkoztunk", hanem megerősítést kaptunk a bérmálás szentsége által...

Mi van azokkal, akik ilyen-olyan okból (a lázadás, "megvilágosodás" időszakában) eltávolodtak az Egyháztól, mint megtartó közösségtől?...

Jelen állapotomban én is "keresőnek" nevezném magam. Nem csak közösséget keresek, vagy a helyemet és szerepemet egy adott közösségben. Keresem a választ a kérdésre, hogy mit jelent a mindennapi életben, "mezitlábas laikusként" megélni a kereszténységemet?

Gyerekként úgy éreztem, kereszténynek lenni valami hihetetlen kiváltságos dolog (...az is, ehhez nem fér kétség!). Csakhogy én úgy gondoltam, hogy keresztények azok, akik az oltárszolgálatot végzik, vagy a plébánián segítenek. A többiek csak amolyan nézők, külső szemlélők, tanítvány jelöltek...

 Hihetetlen nehéz megszabadulni ettől a szemlélettől, főleg hogy én mindig arra vágytam, hogy "igazi, megbecsült" keresztény legyek (...nem jött össze...). 

Most is a kispadon ülök és fogalmam sincs, felnőttként, idegenként mit adhatnék én egy "jól összeszokott, zárt" közösségnek?

Hol van az a közeg, ahol kapcsolatot tudok teremteni, hisz csak egy vagyok a több ezer között, tele kétségekkel...

Közösségben lenni Istennel, Jézussal... 

Ma a Szentmise közben felmerült bennem a kérdés: melyik a jobb, bűnösen…halálos bűnnel (már a megfogalmazás is érdekes...eszembe juttatja a többek által gyakran feltett kérdést: "Mért nem méssz áldozni? Embert öltél?" Jól is néznénk ki, ha embert kéne ölni ahhoz, hogy érezzük, hogy valami nincs rendben...)

Szóval, halálos bűnnel Szentáldozáshoz járulni...vagy tudatában lenni, és megfosztani magam  Találkozástól? Létrejöhet-e egyáltalán a gyógyító Találkozás egy "kegyelem-nélküli" állapotban?

To be in a community...

Sunday...

What does it mean to celebrate Sunday? I've asked myself the question many times.

The lines of a guitarist's vocals come to mind: "Earth and sky come together at our table..." 

This is what the celebration of Sunday means - to be in communion with God and other people...

What does it mean to me to be in a community? I was recently asked if I was a Christian. Well, of course, it's clear!... I am Hungarian, I am European, I have Christian roots... I was baptized, so I am a Christian.

Baptism is an inaugural sacrament (rite?). Inclusion in the life of the community... As children, there is community, even perhaps as young adults, if we are lucky and have not been "hired", but have been strengthened by the sacrament of Confirmation...

What about those who, for one reason or another (during the period of rebellion, "enlightenment"), have distanced themselves from the Church as a retaining community?...

In my present state, I would also call myself a "seeker". I'm not just looking for a community or my place and role in a particular community. I'm looking for the answer to the question, what does it mean to live my Christianity in everyday life, as a "barefoot layman"?

As a kid, I felt like being a Christian was something incredibly privileged (... Also, there's no doubt about that!). But I thought it was Christians who were doing the altar service or helping the parish. The others are just spectators, outside observers, disciple candidates...

It's incredibly difficult to get rid of this perspective, especially since I've always longed to be a "real, respected" Christian (... it didn't work out...). 

I'm still sitting on the bench and I have no idea, as an adult, as a stranger, what could I give to a "well-rounded, closed" community?

Where is the medium where I can connect, because I am only one of thousands, full of doubts...

To be in communion with God, with Jesus... 

Today, during Mass, I wondered which is better, sinfully... with a mortal sin (even the wording is interesting... It reminds me of the question that many people often ask: "Why don't you go to sacrifice? Did you kill a man?" We'd look good if we had to kill a human to feel something was wrong...)

So, to go to Holy Communion with mortal sin... or to be aware and deprive myself of Encounter? Can the healing Encounter be created at all in a "graceless" state...