Jézussal Londonban...

Minimalizmus... Mennyit emlegetett milyen felkapott kifejezés. Mennyire más vidéken "minimalistának" lenni, mint a nagyvárosban. Ez reális-, az kreált.  Önuralom...Gyengém az ételek és főleg az édesség. Megszoktam, hogy mindig, minden elérhető, csak ki kell nyitni a hűtőt vagy a kamraszekrényt. Most nem én határozok... Kiszolgáltatott vagyok? Meglehet. Ez mégse kiszolgáltatottság. Ez lenne a természetes..., hálát adni azért amit kapunk...nap mint nap... Snapshots... Minimalism... How much he mentioned what a trending phrase. How different it is to be "minimalist" in the countryside than in the big city. It's realistic-, it's created.  Self-control... My weakness is food and especially sweets. I am used to the fact that always, everything is available, you just need to open the fridge or pantry cabinet. It's not up to me to decide now... Am I vulnerable? It could be. It's not vulnerability. That would be natural..., to give thanks for what...

Újra itthon...Jól ismert zalai táj. Itt-ott már sárgulnak a levelek. Korán jött az ősz...Pár nap a senki földjén. A Tv az egyetlen "kapcsolat" a nagyvilággal. Internet-diétát tartok,ami nem is könnyű (ez a bejegyzés most egy kivétel). Nincs bolt, nincs rohanás...Szemerkélő eső, beszélgetések egész délelőtt...Egy-egy műsor kiszakít a hétköznapokból. Közösen, "kupacolódva" nézzük. Gyerekkori emlékeket idéznek... Nem kimondva, időről-időre hálát adok: az együttlétért, a csendért, az egyszerű, de szeretettel megosztott ételért... Snapshots... Home again... Well-known landscape of Zala. Here and there the leaves are already yellowing. Autumn came early... A couple of days in no man's land. Tv is the only "connection" to the wider world. I'm on an internet diet, which isn't easy either (this post is now an exception). No shops, no rush... It's raining, we've been talking all morning... Some shows take you out of everyday life. We ...

Impressions and thoughts. Thanksgiving... Vegetables, fruits, handmade cakes are in front of the altar.  Circle of the life...Spring, summer, autumn, winter...birth, growth, wisdom (give chance to the next generation), death...It's a never ending thing in our Creator hand.  Every single creature is extraordinary, and He care of it.    Harvest fair is in the entry hall. Friendly, family atmosphere... catch-ups inside and out of my comfort-zone. It's hard to faceing with my weaknesses, feel this pressure in my chest. "Be opened" - How?  I wish again to give and accept...to be silent and attentive...I feel lost and don't know where is the solution... Harvest Fest...past and present is hand by hand... "Fogolykiváltói-búcsú"... pilgrimage...strudel, duck roast, plenty of cakes...guests, relatives, friends... It's already the past! I must to live in the present, but how?...

A királynő halála kapcsán megint felmerült bennem a kérdés, hogy miért érdemes élni?   A vasárnapi evangéliumhoz kapcsolódva: mik az igazi értékek (kincsek) az életben? Minden nap rohanunk. Ezernyi valós és vélt elvárásnak kell megfelelni.  Elgondolkodtam azon, mi történne, ha "Isten Országának az ügyét" tennénk első helyre az életünkben?  Veszélyes kérdés... A gondolatmenet könnyen "félrecsúszhat". A kérdés az, mit gondolok Isten Országáról? Hogy képzelem el?  Ha úgy képzelem el, mint egy távoli helyet, aminek eléréséhez erőfeszítéseket kell tennem, bizonyítanom kell, ki kell érdemelnem, könnyen egy "farizeusi" önsanyargatásba csaphat át a dolog...minél többet teszek ("imádkozom"), minél több dologról mondok le, annál közelebb jutok ahhoz a távoli "célhoz". A végén bezárkózok és elfelejtek élni... "Isten Országa köztetek van..." Ha elhisszük azt, hogy Isten Országa egy jó dolog, ami képes átszőni az életünk minden területét, ...

Hogyan lehet kezelni a hirtelen feltörő dühöt, fusztrációt, úgy, hogy ne okozzunk fájdalmat a màsiknak? Szivesen ordítanék, de nem teszem. Hogy kell viszonyulni a felszín alatt megbújó, de ki nem mondott, àt nem beszélt sértettségekhez, tüskékhez, neheztelésekhez? Ott vannak (lopakodnak), minden beszélgetés alatt, hogy felszínre törjenek. Inkább hallgatok. Hol van az a határ, ahol azt mondhatom, eddig és ne tovább? Nem tudom megváltoztatni az életed, nem tudom megváltoztatni a múltadat...Ez már tőlem független dolog. Nem az én felelőségem.  Valamikor én is elhittem, hogy minden az én hibám. Így éltem a gyerekkoromat. Mára nagyon elegem lett az "áldozat szerepből". Csak a fel-feltörő düh maradt. Hol van az a pont, ahol ezek az érzések "együttérzéssé", "együttszenvedéssé" csillapodnak?  Az már a gyógyulás egy következő szakasza. Most még csak a menekülés, a látszólagos közöny van. Amiről nem veszek tudomást, az nincs, így könnyebb "feldolgozni". Cs...

Ismét egy bérmálási Szentmise... Magyar... Felföldi László pécsi püspök atyával.  Szent István ünnepe, közel 2000 km-re Magyarországtól. Csak néhány gondolat...    * Minden tíz falu építsen egy templomot! / Minden tíz család építse az összetartozás lelki templomát... Közösség...lelki és egyházi közösség, mely formál, erőt és bíztatást ad. Példakép, sokszor nem is gondolnánk milyen erős hatással van ránk...    * Megérteni egymást... Megérteni egymást nagyon fontos, különösen egy idegen országban. Mit jelent ez számunkra, keresztények (katolikusok) számára?...Nem csak szavakat. Ennél sokkal többet.  Érteni a gesztusokat, a kultúrát, valami mélyebb tartalmat. Érteni az összetartozás, a kimondatlan szavak jelentését... Mi a küldetésünk? Kilépni ebből a "bezártságból" és odaállni azok mellé, akik mellett nem áll senki...    * Mit jelent bérma-keresztszülönek lenni? Pont ezt a "mellé állást" (mögé állást a szertartás alatt...). Itt vagyok me...