Jézussal Londonban...

 Amikor a héten elolvastam a mai evangéliunot /Lk 21:5-19/, egy kép jutott az eszembe, egy "látomás". Első ránézésre nem túl felemelő, de mély szimbólumokat hordoz. Nehéz megfesteni, de nem lehetetlen.  Rom templom... Hisz Jézus mondta "kő kövön nem marad".  Ég a környezete. A templom is ég. Szimbóluma az üldöztetésnek, ami némely országban már most valóság. Az oda vezető úton lábnyomok. De vajon merre kell hogy tartsanak? Elgondolkodom... Ha a templomból kifele vezetnek, az lehet a szabadulás, a menekülés / a megmenekülés. Mégse... A lábnyomoknak a templomba kell tartaniuk. Az üldöztetésben is, a nehézségekben is, sőt akkor méginkább! Nézzétek meg a lábnyomokat! Kinek a lábnyomai ezek? Két lábnyom olvad egymásba a mindennapok nehézségeiben éppúgy, mint majd a "végső ítéletnél". Jézusé és a mienk. A kérdés csak az, hogy mennyire fedi a kettő egymást? Mennyire vagyunk kényelmesek, mennyire akarunk Jézus nyomában járni?  Lángol az ég...lángol a templom...min...

 Olvasok egy könyvet, illetve csak elkezdtem olvasni...  Pascal Dóra-Fiamnak emlékére (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen). Egy édesanya meséli el a fia elvesztését és a gyászfeldolgozás folyamatát. Nem túl felemelő olvasmány, mondhatnánk, de a célja és a mondanivalója mégis az. Csak pár oldalt olvastam belőle a reggeli kávézás közben. Gondolatébresztő volt. Lehet-e 24 év alatt teljes életet élni? Mit jelent teljes életet élni? Kinek a véleménye alapján lesz az az élet teljes? Mik azok a kincsek, mik azok a talentumok, amikkel majd el kell számolnunk?  Azt a pár oldalt olvasva akarva akaratlanul előjöttek az emlékek.  Azok az emlékek, amikor még elég volt az egyszerű. Amikor még élt bennünk az érzés, hogy jó dolog személyesen találkozni. Amikor még tudtunk tanulni egymástól és nem a self-care volt az elsődleges szempont és mozgatórugó. Akkor még nem volt internet, ahol mindent meg "kell" osztani. Akkor még azért alkottunk, mert jó érzés volt elajándékozni, nem p...

Hírek. 10 embert megkéseltek Huntingdon-ban a vonaton. Így indul a vasárnap reggel. Ellenpólusként ott a közös reggeli. Hálaadás, nem farizeus módon, hisz mi is ott lehettünk volna. Mire valók a hírek? Hogy érdemes nézni, hallgatni, olvasni őket? Keresztényként a véleményem az, hogy a hírek, legyenek jók vagy rosszak, figyelemfelhívásként működnek. Nem azért, hogy legyen miről beszélnünk, hanem azért, hogy legyen miért/kiért imádkozni, hálátadni.  Talán kissé naívan hangzik. Gondoljunk csak bele. Ha az összes hírt, főleg rossz hírt (hisz az az érdekes) "komolyan" vennénk, beleroppannánk. Az internet által kitágult a világ. Mindent tudni akarunk, most és azonnal, bárhol is legyen a világban. Régen megnéztük este a híradót (szüleinkkel, nagyszüleinkkel) és tovább léptünk... Ahogy Jézus mondja, "elég a mának a maga baja" /Mt 6,34/. Elég a közvetlen környezetünknek a maga baja.  Van egy szokásom, amit évek óta gyakorolok. Vezetek egy vezetek egy "imaszándék" f...