Kalandvágy ... / Adventure...

 Karácsony másnapja, boxing-day.

 Járom az utcákat, nézem a hömpölygő tömeget. Eszembe jutnak a gyermekkorom adventjei: a nagyszülői ház csendje és melege. 

Itt egészen más!

"Bántja lelkem a nagyváros / Durva zaja / De jó volna ünnepelni / Odahaza. De jó volna úgy mint régen / Fohászkodni, / De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent / Elfeledni. De jó volna játszadozó / Gyermek lenni...

/Ady Endre: Karácsonyi rege/

A belvárosi forgatagban, fáradtan, ahogy az eső cseperegni kezd, eszembe jut az a borongós vasárnap reggel, mikor először láttam meg Londont.

Eltelt 5 év. Dolgoztam sokat, szereztem barátokat, "éltem, élveztem az életet". Kifelé mutattam, hogy itt kolbászból van a kerítés. Meghívtam a magyar barátaimat, hogy lássák hol élek (velem örüljenek). 

Mindezek ellenére kezdtem úgy érezni, hogy valami hiányzik az életemből. Valami, ami kimondva - kimondatlanul; néha rejtve, néha nagyon intenzíven, de mindig része volt az életemnek: a Jézussal való kapcsolatom. 

Négy hónapnyi lockdown elég időt adott a gondolkodásra: Mit ér nekem London Jézus nélkül? Tudom-e az utamat újra vele járni?

Ez lesz az én Londonom! London, ahogy csak én látom, nem úgy, ahogy az útikönyvekben le van írva. Néha kicsit la-la-landos🙂, de az enyém.

Erre az utazásra szeretnélek meghívni.

Tarts velem!...

Adventure...

The day after Christmas, boxing-day.

I walk on the streets, watch the crowds. I am reminded of the Advents of my childhood: the silence and warmth of the grandparents' house. 

It's quite different here!

"My soul is hurt by the big city. It's rough noise. It would be nice to celebrate at home. It would be nice as it used to be to pray. It would be nice to calm down. It would be nice to forget everything. It would be nice to play again as a child...

/Endre Ady: Karácsonyi Rege by Google/

In the hustle and bustle of downtown, I'm tired as the rain begins to trickle down. I'm reminded of that gloomy Sunday morning when I've saw London first.

It's been 5 years. I worked a lot, made friends, "lived, enjoyed life." I invited my Hungarian friends to see where I live (rejoice with me). 

Despite all this, I began to feel that something was missing from my life. Something that is stated or unspoken; sometimes hidden, sometimes very intensely, but it was always a part of my life: my relationship with Jesus. 

Four months of lockdown gave me enough time to think: What is London worth to me without Jesus? Can I spend my life with him again?

This will be my London! London, as only I see it, not as described in guidebooks. Sometimes it's a bit la-la-landy🙂, but it's mine.

I would like to invite you on this trip.

Bear with me!