7 évvel később...
Reggel 6. Indulok dolgozni. A lakásból kilépve a hajnal leírhatatlan színei fogadnak...Az első vendégnek sokat kellett várnia mire kinyitottunk. Nem lettem a szíve csücske. Rámosolyogam, kedvesen kiszolgáltam. Sokszor ez a stratégia nem jön be, csak olaj a tűzre. Most bejött...
Virágvasárnap... Az Életet ünnepeljük, a szenvedésen és a halálon elmélkedve. Mi se ússzuk meg, én se, ha eddig sikerült is. Egyre többször merül fel bennem a kérdés, hogy mi értelme az életnek...Minden negatív, pesszimista, depressziós kicsengés nélkül.
A baj csak az, hogy nincs válasz. Nem találom a kapaszkodót, a nyugvópontot. Csak megyek. Nap mint nap. Egyik lépés a másik után, néha botladozva, mégse látom az egészet, nem érzek örömet...
Virágvasárnap...Ott vagyok a tömegben. Fásultan, mégcsak nemis kiváncsisággal, hozsanna-kiáltás nélkül...
Bennem a vágy, hogy a jövőheti keresztút és csend után megtaláljam a feltámadás örömét. Ugyanakkor bennem a félelem, hogy nem én irányítok... Ez kegyelem. Nem rajtam múlik...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése