"Újra itthon..."

"Lizbeth a fárasztó nap után végig nyúlt az ágyon. Már gondolkodni sem volt ereje. Hallgatta, ahogy Ash telefonál. Csak távoli hangfoszlányok jutottak el hozzá...

...Arra gondolt, milyen rég járt már a családi házban. Sokkal rosszabbra számított. Mégis mikor benyitott, elszörnyülködött. Ezeréves széttaposott bakancsok, cipők, szandálok egymás hegyén-hátán. A jól ismert tárgyakra alíg szűrődött már fény az ablakon keresztül. Esteledett...

...Régi ruhák a kisszobában, amit anno kínosnak tartott elvinni a Nagyvárosba.

- Ezt ki szeretném vinni, ezt is, ezt is... 

Izgatottan dobálta a ruhákat egy nagy halomba.

- Nem hoztam ekkora bőröndöt...

Csalódottan hagyta ott a kupacot és átment, hogy felfedezze a nagyobbik szoba állapotát...

...Nem csalódott. Az várta, amire számított. A szoba padlója ragadt a nedves portól. A mennyezeti lámpából hiányoztak az égők, így csak az ágy melletti olvasólámpa gyér fénye világította meg valamelyest a szobát. 

...Leült az ágyra. Kinyitott egy mappát. Üres füzetek voltak benne. Olyan "jó-lesz-még-valamire" típusúak. Körös-körül mindenütt könyvek, papírok, jegyzetek. Valamikor az "élete részei" voltak, ma már inkább tehernek érzi, de nem tud tőlük megszabadulni. Sajnálja őket. Nem azért sajnálja,mert érzelmek, emlékek fűződnek hozzá, hanem azért, mert még használható. Elkezdett, de soha valóra nem váltott álmok...

...Régen arról álmodott, hogy gyerekekkel fog foglalkozni. Kreatív foglalkozásokat szeretett volna nekik tartani. Vidáman, önfeledten..., de csalódnija kellett. Nem volt elég nyitott és spontán. Jobban szeretett előkészíteni, mint megvalósítani. Ha a gyerekek "nem fogadtak szót", egyszerűen háttérbe vonult és hagyta, hogy azt csinálják, amit akarnak. Egy idő után felhagyott a próbálkozással... Most már csak ezek a papírlapok emlékeztetik azokra az időkre...

...Kicsi a valószínűsége, hogy leül majd a közeljövőben karácsonyi díszeket hajtogatni, de még fél elengedni.

Valami, ami később még jól jöhet. Valami olyan "tudás", ami csak papíron létezik, de nincs a birtokában. Ahhoz, hogy kidobhassa amit összegyüjtött, tapasztalatot kéne róla szereznie, ki kellene próbálnia. Az egész lakás ilyen banános kartonokkal van tele... Nem tud továbblépni...

...Ahogy ott ült, a lemenő nap utolsó sugarai épp eltüntek a Tekincs fái felett, tücsökciripelésbe folytva a mindig csendes, érintetlen falusi tájat..."

/Lizbeth álma - 2016/