Virágvasárnap (2015)

Lágy tavaszi szellő, napsütés. Húsvéti vásár. Járom a várost. Nyakamban "hűséges társam": a sokat látott fényképezőgép. 

Túristák. Nagy hátizsákkal...Honnan jönnek? Merre mennek? Mit csinálnak? Fiatalok...

Végállomás...leszállok...

Étel, ital...sajttál, kézműves kávék és lekvárok. A boltok zárva, csak pár ember ténfereg.

Pillanatfelvételek... Látszatvilág...

Pálmaág...képmutatás...örök rohanás...megalkuvás...zajáradat...

Ülök egy padon és várok. Felettem szól a rádió. Megszoktam...

Gondolatok. Mit ér a sok terv, ha nincs megvalósítva? Mi az életem célja?

Velem szemben egy Férfi...Engem néz...Zavar a tekintete. Átható...Hátat fordítok...Nem szól, csak türelmesen vár ...

Pálmaág...közöny...

Megszólít. Türelmes... Hátat fordítok..."Mitől félsz?" Egy érzés szorítja a torkom,de túllépek rajta. Hátat fordítok!...Erősnek kell lennem.

Pálmaág...megalkuvás...

Jobb elbújni a tömegben, úgy nincs felelőség. Ha más dönt, nincs felelőség. Mire használom az elöttem álló időt? Megélem vagy csak túlélem?

Pálmaág...elégedetlenség...

Megélni az életet...látás, szaglás, hallás, ízlelés, tapintás.

Meglátni a másikban a jót.

Érezni a vasárnapi ebéd illatát.

Meghallani a jóhirt.

Érezni egyszerű ízeket.

Tudatosabban érinteni meg dolgokat.

Annyi szépség van, ami felettelsiklunk a nagy rohanásban...

Pálmaág...Elfogadás...Csend...Együtt...Egymásért...