A bennünk élő Gollam

Valamikor hónapokkal ezelőtt újra végignéztem a Gyűrűk ura trilógiát. Örök klasszikus.

Számomra a legjobban megkomponált és legelgondolkodtatóbb, a többszörös személyiség zavaros, Gyűrű hatalma által megnyomorított Gollam személye.

Egyszerre képes kiváltani szánalmat (Smiagol) és elutasítást (Gollam).

Ahogy "ők" ugyanabban a testben egymással beszélgetnek, felidézi bennem a bennünk lévő "jó" és "rossz" örökös élethalál harcát. 

Hazudik az, aki azt állítja, hogy soha életében nem érezte a feltörő, gyilkolni is képes, ösztönös dühöt, haragot, gyűlöletet, akár egyetlen pillanatra is. Emberségünk, érettségünk mércéje, hogy mennyire tudjuk ezt kontrol alatt tartani. Ez a mi belső, sötét barlangba zárt, rejtőzködő Gollamunk. 

Ugyanakkor ott van Smiagol. A mindennek örülni tudó, kiváncsi, hálás, játékos, gyermeklelkű hobbit, szintén a Gyűrű hatalmában és börtönében...

Modern világunk Gyűrűje a mindenhonnan, főleg a médiábol ránkömlő kontrolálatlan és egymással összeegyeztethetetlen "elvárások" és "lehetőségek" özöne. A saját birtoklási vágyunk önpusztító csapdája...

Mindent birtokolni és irányítani akarunk...önmagunkat is.

Persze, kell egy bizonyos kontroll az érzelmeink, ösztöneink, reakcióink felett, nem minden áron és főleg nem szeretet nélkül...

A helyes önszeretet, az önmagunkal való együttérzés, az öngondoskodás (bármilyen nehéz is), a Gyűrű hatalmából való szabadulás és gyógyulás első lépése...