"Kié lesz mindaz, amit szereztél?"

A mai evangélium nagyon passzol a jelenlegi helyzetemhez. Évekig építgettem egy életet, berendeztem egy házat, hogy bizonyítsak. Bizonyítsak, hogy mindezért érdemes volt elhagyni a hazámat, és elhanyagolni az Istennel és az emberekkel való kapcsolatomat.

Szemfényvesztés! 

Mit jelent a gazdagság? Mit jelentenek a "kincsek"? Igazán akkor érzem szabadnak magam, ha távol vagyok ettől a szemfényvesztéstől. Egy hátizsákkal nyakamba veszem a várost, vagy időt töltök valakivel, vagy olyasvalamit csinálok, aminek nincs "pénzbeli értéke". 

Soha nem tudtam mit kezdeni az adok-kapok szituációkkal: ilyen értékben kaptam valakitől "ajándékot", olyan értékben "illik" viszonozni. Ha van adok, ha nem, nincs miből. Naív vagyok? Meglehet... Mégis úgy érzem, ha ezt elengedném hasonló lennék a gazdag emberhez, aki a csűrjében gyűjtöget...

Ma a Szentmisén hallottam ezzel kapcsolatban két gondolatot,  ami nagyon megfogott. 

Az egyik az, hogy az otthon (értsd: Magyarországon, esetemben Angliában) gyűjtögetett készpénz külföldön "értéktelen", használhatatlan, míg át nem váltjuk. Valahogy szerintem így van ez a mennyei kinccsel is. 

Az itt gyűjtögetett értékek, azok amiket itt a földön értéknek tekintünk (nem csak az anyagiak), lehet hogy nem számítanak "konvertibilis valutának". Meg kell gondolnunk, mit gyűjtögetünk (haragot, neheztelést, bűntudatot, irígységet...)mit kellene ebből letenni.

A másik gondolat az volt, hogy a holnap még nem a miénk. Nem tudjuk bebisztosítani. Bármennyi pénzt összegyűjthetünk, lehet hogy ma van, holnap már nincs. Lehet hogy holnap már mi sem leszünk. Isten kezében vagyunk (tenyerében;) ). Az Ő irgalma és szeretete az egyetlen reményünk, akkor is, ha ezt világi körülmények között nehéz elfogadnunk...