"Pride Parade" Sarlós Boldogasszony ünnepén...

"Pride Parade" - kívülről nézve mint egy világméretűvé nőtt jelmezbál...közelebbről személyes élettörténetek. Nemzedékről nemzedékre tovább görgetett, ki nem beszélt, elhalgatott, szégyenteljes fájdalmak, sérülések jelenkori megnyilvánulásai.

Szeretetéhség... A bárki lehetsz, de senki se vagy felfogás, szabályok nélküli, arctalan társadalma. Pásztor nélküli juhok odalognak keresve valamicske értelmet az életükben. 

Én is itt élek...közéjük tartozom, rám is hatnak ezek az erők, ha akarom, ha nem. Falhoz lapulok (négy falközé), hogy ne sodorjon el az ár...Elvonulnak. Egyre kevesebb eséllyel, de még reménykedem...

Nem vagyok elég bátor... Érzem a felelőségem...Élettörténetem nem véletlen alakúlt úgy,ahogy. Nem véletlen a soha nem szűnő "szeretetéhség"(egyszer majd megszűnik, azt nem én döntöm el, hogy mikor)...

Esélyt kaptam, hogy tanúságot tegyek, hogy létezik másfajta Szeretet is. Gyógyító Szeretet. Ami függeltlen minden társadalmi ideológiától, aktuális "divat hóbottól". 

Néha én magam se vagyok elég bátor elfogadni. Túlságosan büszke vagyok beismerni, hogy szeretetre és gyógyulásra van szükségem...

Nélküle nem leszek képes (egészséges módon) nyitott lenni mások fájdalmaira, örömeire...hosszú út vár még rám... 

Sarlós Boldogasszony - (Mária látogatása Erzsébetnél)

 Micsoda kontraszt a régmúlt és a jelen között. Egy önmagát az Istennek és a szolgálatnak odaajándékozó fiatal lány és a mi "légy önmagad bármi áron" szemléletünk.

Céltudatosság az önátadásban, céltalanság az önmegvalósításban.  Könnyebb az a "szolgálat", ahonnét van viszontválasz...és itt elsősorban nem a pénzre vagy valamiféle dicséretre, elismerésre gondolok.

Megbecsülésre, a közös munka örömére. Lélekölő tud lenni a mindennapi elvégzett munka ezek nélkül az értékek nélkül. 

"Nem nagyobb a szolga uránál..." - Hányszor találkozott Jézus is értetlenséggel "munkája" során? Értették-e a küldetését? Értették-e a lelkesedését? Nem azért ment-e ki éjszakánként magányos helyre, hogy erőt merítsen és lerázza magáról az értelmetlenség kísértését az Atyával való beszélgetésben?...Mi is csak ezekből a "minőségi időkből" tudunk erőt meríteni, ha képesek vagyunk félretenni a "gőgünket" és beismerjük, hogy segítségre van szükségünk. Még csak szavak se kellenek, csak gyermeki bizalom...