Random szinek története

Este 6. Műszak után. Előttem egy fehér papírlap. Mellettem szines ceruzák. Random választok ki egyet-egyet. Vonalakat satírozok. Őrültségnek tűnik, de most ez van bennem. Engedem, hogy hassanak rám a szinek. Nincs célom. Engedem, hogy a szinek beszéljenek...

Félig kész...Már csak a hézagokat töltögetem. Valahogy nem tetszik. Nem kerek, nem szines, nem olyan, mint amilyennek "megálmodtam"...

A feketét benne felejtettem a többi között. Szines képnél feketét legfeljebb árnyékolásra használok. Most ott az a ronda sötét vonal...

Elgondolkodom...Ezek a vonalak lehetnek életszakaszok, lehetőségek vagy emberek, amik/akik alakították az életemet. Szinesek, különbözőek, egyediek. Mindegyiknek megvan a maga helye és szerepe. Így alkotnak egy egészet...

És igen. Ott az a fekete vonal. Lapszéltől lapszélig. Mint egy választóvonal, az az előtt és az az után között... A kép része. Nem lehet kiradírozni...Lassan megszokom a látványát. Elfogadom, hogy ott van. Hiányozna, ha nem lenne ott...

Néha a tekintetem még oda téved...Rossz érzés fog el, hogy elrontotta (elrontottam?) a képet.

Nem haragszom. Nem tudok mit tenni. Elfogadom a képet a fekete vonallal együtt, nélküle nem lenne kerek egész...