Picture frame... / Képkeret...
Picture frame...
Waiting... In front of me are pictures on the wall, neatly arranged. One is already framed...
Which one really touches me?
The one that isn't finished yet has the potential for change. Diversity of colors and textures...
Impressions...
I don't want to understand them, I want to feel them. To feel them moving in their own boundlessness, brushstroke by stroke toward the Infinite. Captivating the creator and the beholder...
They are composed within our own earthly framework, yet they point to a distant world that we (fortunately) are not able to change. We would.. that's the only way we can think. For us, that's the natural thing to do.
Since the primordial sin, we have lost the infinite. It is only present in its germs, in our desires... in the silence, in the moments of creation... the inner murmur of Silence that appears on the canvas...
Afraid... I'm afraid to meet this Inner Silence... I don't know what it has in store for me. I'm afraid of "vulnerability."
I run like a persecuted savage who doesn't know he lives in a reserve. Bounded by a fence of meaningless activities pulled up by himself...
Picture frame... It does matter what framework we choose. Will we like to look at it when the time comes? Do we dare to look at the painting of our lives with its own unfinishedness and shortcomings?
We choose a frame one way or the other (it doesn't always fit, it might just darken the picture)..., but God's mercy can replace the whole thing to make it complete. The image itself does not change, because it is ours, created by our free will.
"The Good God does not make trash", so he wants to finished our life path, to make it perfect. He loves us so much...
It does matter what framework we choose for our day, our life!
Can I find the frame that he likes? Do I dare, do I want to ask him for advice in a quiet minute of my day?
"Lord, what would you do in my place? How would you approach this question?"
Képkeret...
Melyik az amelyik igazán megérint?
Amelyik még nincs befejezve, benne a változás lehetősége. Színek, ívek,textúrák sokszínűsége...
Személyiségemből adódó benyomások, impressziók fel-fellobbanása...
Nem megérteni akarom a őket, hanem érezni. Érezni ahogy mozdulnak a saját határtalanságukban, ecsetvonásról ecsetvonásra a Végtelen felé. Magával ragadva az alkotót és a szemlélőt...
A saját földi kereteink között megkomponáltak, mégis egy távoli világra mutatnak, amit (szerencsére) nem vagyunk képesek határok közé szorítani. Megtennénk..mi csak így tudunk gondolkodni. Számunkra ez a természetes.
Az ősbűn óta elvesztettük a végtelent. Csak csíráiban, vágyakban van jelen...a csendben, az alkotás pillanataiban...a Csend belső morajlása, mely a vásznon megjelenik...
Félek...Félek találkozni ezzel a Belső Csenddel...nem tudom, mit tartogat számomra. Félek a "kiszolgáltatottságtól".
Futok, mint egy üldözött vad, aki nem tudja hogy egy rezervátumban él. Saját maga által felhúzott, értelmetlen tevékenységek kerítése által határolva...
Képkeret...Nem mindegy, milyen keretet választunk. Szeretünk-e majd ránézni, ha eljön az ideje? Rá merünk-e nézni életünk festményére a saját befejezetlenségével, hiányosságaival együtt?
Mi így vagy úgy választunk egy idéglenes keretet (nem mindig passzol, lehet, hogy pont lesötétíti a képet)…, de Isten irgalmassága képes az egészet kicserélni, úgy hogy teljessé tegye. A kép maga nem változik, hisz az a miénk, a szabad akaratunk alkotta.
"A JóIsten nem alkot selejtet", így mi életutunkat is be akarja fejezni, tökéletessé akarja tenni. Szeret annyira minket...
Nem mindegy, milyen keretet választunk a napunknak, az életünknek!
Megtudom-e találni azt a keretet, ami neki is tetszene? Merek-e, akarok-e tanácsot kérni tőle a napom egy-egy csendes percében?
"Uram, Te mit tennél a helyemben? Hogy állnál ehhez a kérdéshez?"...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése