Like pebbles in the beach sand... / Mint kavics a tengerparti homokban...


Like pebbles in the beach sand

Sunday... I'm on my way. I need this day. I need it. My "days off" are for family programs. This day belongs to friends, to the community, to God... Every day is His, even if he is not conscious of us. We wouldn't have a day without him!

Sunday... What does it mean to be a "Sunday Christian"? How can I become an "ordinary Christian"?

I feel like a pebble in the beach sand. I'm waiting for the tide to come and take me (not in the "deadly" sense)...

We are just heavy, helpless pieces of stone from ourselves, no matter how hard we try. The Endless Sea can only take us with it...

The question is, do we want it? Do we want to see the world? Or do we yearn for our familiar, everyday lives? Do we take on the challenge of "statelessness," misunderstanding, and sometimes social loneliness in exchange for the adventure of belonging to Christ...

Mint kavics a tengerparti homokban...

Vasárnap...Úton vagyok. Szükségem van erre a napra. Nekem van szükségem rá. A "szabadnapjaim" a családi programoké. Ez a nap a barátoké, közösségé, Istené... Minden nap az Övé, ha nem tudatosul bennünk, akkor is. Nélküle napunk sem lenne!

Vasárnap...Mit jelent az, hogy "vasárnapi keresztény"? Hogyan kell "hétköznapi kereszténynek" lenni?

Úgy érzem magam, mint egy kavics a tengerparti homokban. Várom, hogy jöjjön a dagály és magával ragadjon (nem a "halálos" értelemben)...

Önmagunktól csak nehéz, tehetetlen kődarabok vagyunk, bárhogy is igyekszünk. A Végtelen Tenger tud csak magával sodorni minket...

Kérdés, hogy akarjuk-e? Akarunk-e világot látni? Vagy a jól megszokott tengerpatti föveny után sóvárgunk? Vállaljuk-e a "hontalanság", a meg nem értettség, néha a társas-magány kihívását a kalandért cserében, amit a Krisztushoz tartozásunk jelent?...


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolatok a szerénységről (Lk 14, 7-14)

Mert aki magát fölmagasztalja, azt megalázzák, és aki magát megalázza, azt felmagasztalják." Elgondolkodtatott ez a mondat. Vajon hogy kell jól értelmezni? Vajon érvénesek-e még ezek a szabályok a mi világunkban? Hogy kell az evangéliumnak ezt a szakaszát úgy értelmezni, hogy ne egy önszabotáló áldozat szerepbe kényszerüljünk bele? A farizeusok válogatják az előkelőhelyeket a vendégségben. Kinek van magasabb rangja, kinek van nagyobb presztízse... ki az, aki az életében (elismerések) vagy anyagiakban többet tud felmutatni? Aki hangos, akin ránézésre is látszik, hogy jólszituált, annak kijár az elismerés, a VIP hely, nem számít, milyen áron...  A bölcs és intelligens ember azonban nem hivalkodik, nem hívja fel magára a figyelmet... Van olyan vezető beosztású ismerősöm, akiről ránézésre és a stílusából (Értsd jól!) se mondanám meg, hogy cégvezető. Tudja, hogy mit ért el az életben. Tudja, hogy hogyan érte el, és ami a legfontosabb, tudja, hogy mennyit ér. Neki nem probléma az utolsó...
További információk

Advent a kávézó forgatagában - Megújuló energiáink

Őrült forgalom és hangzavar a kávézóban, ahol dolgozom. Merry Christmas, Jingle Bells meg Rudolf mindenhonnan. Mosolyogni kellene. Könnyedén venni a dolgokat. Könnyedén venni a türelmetlenséget, a rohanást, a a londoni belváros forgatagát, mintha erről szólna a karácsony. Minden évben ugyanazok a gondolatok így karácsony környékén... Ma egy beszélgetés kapcsán mégis egy másik kérdés foglalkoztat:  Mi az a mai világban, amiért még megéri küzdeni? Mennyi fele szórjuk szét az energiánkat nap mint nap, látszólag feleslegesen? Honnan tudnánk energiát nyerni? Hogyan tudnánk energiát spórolni? Ahogy a világ energia-tartalékai kimerülőben vannak, ugyanúgy az életünk energia-tartalékai is. De van-e számunkra alternatív energiaforrás? Honnan a mi megújuló energiánk? Keresztényként persze tudom a választ, de ezt nagyon nehéz a hétköznapokban realizálni. Ebben az adventben szeretnék visszatérni a megújuló energiáim Forrásához... Egy kicsit "lelassítani". Mi veszi el a hétköznapokban az e...
További információk

Ne adjátok fel a reményt

 Amikor a héten elolvastam a mai evangéliunot /Lk 21:5-19/, egy kép jutott az eszembe, egy "látomás". Első ránézésre nem túl felemelő, de mély szimbólumokat hordoz. Nehéz megfesteni, de nem lehetetlen.  Rom templom... Hisz Jézus mondta "kő kövön nem marad".  Ég a környezete. A templom is ég. Szimbóluma az üldöztetésnek, ami némely országban már most valóság. Az oda vezető úton lábnyomok. De vajon merre kell hogy tartsanak? Elgondolkodom... Ha a templomból kifele vezetnek, az lehet a szabadulás, a menekülés / a megmenekülés. Mégse... A lábnyomoknak a templomba kell tartaniuk. Az üldöztetésben is, a nehézségekben is, sőt akkor méginkább! Nézzétek meg a lábnyomokat! Kinek a lábnyomai ezek? Két lábnyom olvad egymásba a mindennapok nehézségeiben éppúgy, mint majd a "végső ítéletnél". Jézusé és a mienk. A kérdés csak az, hogy mennyire fedi a kettő egymást? Mennyire vagyunk kényelmesek, mennyire akarunk Jézus nyomában járni?  Lángol az ég...lángol a templom...min...
További információk