Pillanatképek (Okt 5 - Nemessándorháza) / Snapshots...
Felszállt a párafelhő. Van mit tenni... Favágás, kaszálás. Végre újra érzem, hogy élek. Nem gondolkodom, nem merengek. Teszem amit a pillanat hoz, amit éppen tennem kell...
Roskadozó fügefa, alma, dió...gondozás, metszés nélkül. Ajándékba! Gondolatban én is az oltár elé teszem és hálát adok.
Hálát adok mindenért, amit kaptam, hisz semmi sem magától értetődő. Nem jár nekünk...ajándékba kapjuk.
Hálát adok a lehetőségekért...Nem használtam ki eléggé. Nagy lehetőség egy több milliós városban élni, számomra mégis idegen...Nem érzem magaménak.
Itthon se lenne másként. A fantázia nagyon messze áll a valóságtól. Eltávolodtam az emberektől...
"Aki meg akarja menteni az életét elveszíti azt..." - Aki nagyon az "önmegvalósításra", önérvényesítésre törekszik, előbb-utóbb bezárul, végül elveszíti a kapcsolatot a környezetével és valódi önmagával...
Snapshots (5th Okt/Nsh, Hungary)
Dusty, cold, abandoned grandparents' house. Only the memories warm me up, grayness outside...
A cloud of mist took off. There is work to be done... Woodcutting, mowing. I finally feel alive again. I don't think, I don't dare. I do what the moment brings, what I have to do...
Fig tree, apple, walnut... without pruning and care. Gifts! In my mind, I also place it in front of the altar and give thanks.
I give thanks for everything I have received, because nothing is taken for granted. We get it as a gift.
I am grateful for the opportunities... I didn't make enough use of it. It's a great opportunity to live in a city of millions, yet it's foreign to me... I don't feel like it.
It would be no different at home. Fantasy is very far from reality. I've distanced myself from people...
"Whoever wants to save his life loses it..." - Who really strives for "self-realization", self-assertion, sooner or later closes, eventually losing contact with the environment and his/her true-self...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése