Walsingham...

Walsingham...

Another day. On the way to Walsingham. Now I'm not alone, with community. My heart is full of gratitude, but at the same time it's a bit  anxious. It's the first time in a long time (10 years) that I've been going anywhere with others...

A little cloudy and cool in the morning, but the coffee warms me up. Conversations, small gestures, impressions...

I don't want any more than that now. I don't expect any more from myself. I just want to be open...

My body has arrived, but my soul is somewhere on its way...
I feel that I'm a stranger... what am I looking for here? I have never been and will never be such a good "believer" like them ... 

Mass... My soul is still somewhere far away... 

We look around. 
I slowly calm down. 
I feel, "I'm here with you!" ...

I need a little silence, some solitude... Now is not the time for that. I'm open-minded, not too "chatty", but open. That's why I'm here. Whatever comes next, I'm on the right place...

Walsingham...

Egy újabb nap. Úton Walsingham felé. Most nem egyedül. Közösséggel. Hálával telt szívvel, ugyanakkor kicsit szorongva. Hosszú idő óta (10 éve) ez az első alkalom, hogy másokkal megyek...

Kicsit borús, hűvös reggel, de a kávé felmelegít. Beszélgetések, apró gesztusok, benyomások...
 Nem akarok most ennél többet. Nem várok magamtól többet. Csak nyitott szeretnék lenni...

A testem megérkezett, de a lelkem valahol úton van...
Idegenség érzés...mit keresek én itt? Én soha nem voltam és nem is leszek ennyire "hívő"... Kilógok a sorból...

Szentmise...A lelkem még mindig valahol távol... 

Körbe nézünk. 
Lassan megnyugszom. 
Érzem: "Itt vagyok veled!"...

Szükségem lenne egy kis csendre, magányra... Most nem annak van itt az ideje.Nyitott vagyok, nem túl "szószátyár", de nyitott. Ezért vagyok itt. Bármi is jöjjön, jó helyen vagyok...


 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolatok a szerénységről (Lk 14, 7-14)

Mert aki magát fölmagasztalja, azt megalázzák, és aki magát megalázza, azt felmagasztalják." Elgondolkodtatott ez a mondat. Vajon hogy kell jól értelmezni? Vajon érvénesek-e még ezek a szabályok a mi világunkban? Hogy kell az evangéliumnak ezt a szakaszát úgy értelmezni, hogy ne egy önszabotáló áldozat szerepbe kényszerüljünk bele? A farizeusok válogatják az előkelőhelyeket a vendégségben. Kinek van magasabb rangja, kinek van nagyobb presztízse... ki az, aki az életében (elismerések) vagy anyagiakban többet tud felmutatni? Aki hangos, akin ránézésre is látszik, hogy jólszituált, annak kijár az elismerés, a VIP hely, nem számít, milyen áron...  A bölcs és intelligens ember azonban nem hivalkodik, nem hívja fel magára a figyelmet... Van olyan vezető beosztású ismerősöm, akiről ránézésre és a stílusából (Értsd jól!) se mondanám meg, hogy cégvezető. Tudja, hogy mit ért el az életben. Tudja, hogy hogyan érte el, és ami a legfontosabb, tudja, hogy mennyit ér. Neki nem probléma az utolsó...
További információk

Advent a kávézó forgatagában - Megújuló energiáink

Őrült forgalom és hangzavar a kávézóban, ahol dolgozom. Merry Christmas, Jingle Bells meg Rudolf mindenhonnan. Mosolyogni kellene. Könnyedén venni a dolgokat. Könnyedén venni a türelmetlenséget, a rohanást, a a londoni belváros forgatagát, mintha erről szólna a karácsony. Minden évben ugyanazok a gondolatok így karácsony környékén... Ma egy beszélgetés kapcsán mégis egy másik kérdés foglalkoztat:  Mi az a mai világban, amiért még megéri küzdeni? Mennyi fele szórjuk szét az energiánkat nap mint nap, látszólag feleslegesen? Honnan tudnánk energiát nyerni? Hogyan tudnánk energiát spórolni? Ahogy a világ energia-tartalékai kimerülőben vannak, ugyanúgy az életünk energia-tartalékai is. De van-e számunkra alternatív energiaforrás? Honnan a mi megújuló energiánk? Keresztényként persze tudom a választ, de ezt nagyon nehéz a hétköznapokban realizálni. Ebben az adventben szeretnék visszatérni a megújuló energiáim Forrásához... Egy kicsit "lelassítani". Mi veszi el a hétköznapokban az e...
További információk

Ne adjátok fel a reményt

 Amikor a héten elolvastam a mai evangéliunot /Lk 21:5-19/, egy kép jutott az eszembe, egy "látomás". Első ránézésre nem túl felemelő, de mély szimbólumokat hordoz. Nehéz megfesteni, de nem lehetetlen.  Rom templom... Hisz Jézus mondta "kő kövön nem marad".  Ég a környezete. A templom is ég. Szimbóluma az üldöztetésnek, ami némely országban már most valóság. Az oda vezető úton lábnyomok. De vajon merre kell hogy tartsanak? Elgondolkodom... Ha a templomból kifele vezetnek, az lehet a szabadulás, a menekülés / a megmenekülés. Mégse... A lábnyomoknak a templomba kell tartaniuk. Az üldöztetésben is, a nehézségekben is, sőt akkor méginkább! Nézzétek meg a lábnyomokat! Kinek a lábnyomai ezek? Két lábnyom olvad egymásba a mindennapok nehézségeiben éppúgy, mint majd a "végső ítéletnél". Jézusé és a mienk. A kérdés csak az, hogy mennyire fedi a kettő egymást? Mennyire vagyunk kényelmesek, mennyire akarunk Jézus nyomában járni?  Lángol az ég...lángol a templom...min...
További információk