Imádkozzunk vagy doboljunk?... / Should we pray or play drums?...
Should we pray or play drums?...
This sentence still comes from somewhere in my secondary school memories. It's been long time ago...
It resurfaced in connection with a question that occurred to me today...
What is worth more to the action or the thought? What will ultimately matter? Is it what we thought, said, (wrote) or what the "fruits" were like? How did we approach people? Did we notice the other one at all?...
Because that's where we're at now... i certainly do...
Hours pass from my life without remembering who was facing me, what I said, what I reacted... Autopilot mode...
I'm not present in my own life...
"Pray and work!" ... That would be the balance of our lives, but I can't be present in any of them...
I'm "running away" from one, I'm tired of the other...
"I'm running away"... It would be nice to talk about it, write it out from myself, but I can't even articulate the "whys" for myself. It's a lot deeper than I can talking about it...
It's not some self-pity..., longing for the first, creator Love... It's an endless game of attraction and repulsion as I feel my own little "nothingness."
Who am I, that you "care about me", that you keep me alive?...
This is my hidden life that cannot be put into words...
... I have to wake up...
Every day is another quest..., which is carry on by my "hidden life"...
Imádkozzunk vagy doboljunk?...
Egy kérdés kapcsán bukkant újra elő, ami ma fogalmazódott meg bennem...
Mi ér többet a tett vagy a gondolat? Mi számít majd végül? Az, hogy mit gondoltunk, mondtunk, (írtunk) vagy az, hogy milyenek voltak a "gyümölcsök"? Hogy álltunk az emberekhez? Észrevettük-e egyáltalán a másikat?...
Mert ma már itt tartunk...én egészen biztosan...
Órák telnek el az életemből úgy, hogy nem emlékszem ki állt velem szemben, mit mondtam, mit reagáltam... Robotpilóta üzemmód...
Nem vagyok jelen a saját életemben...
"Imádkozzál és dolgozzál!"... Ez lenne az életünk egyensúlya, de én egyikben sem tudok jelen lenni...
Az egyiktől "menekülök", a másikba belefáradtam...
"Menekülök"... Jó lenne beszélni róla, kiírni magamból, de nem tudom még magamnak se megfogalmazni a "miérteket". Sokkal mélyebb, mintsem hogy beszélni lehesen róla...
Nem valami mélabús önsajnálat..., vágyakozás az első, teremtő Szeretet után...Vonzás és taszítás végeláthatatlan játéka, ahogy érzem saját kis "semmi mivoltomat".
Ki vagyok én, hogy "gondod van rám", hogy életben tartasz?...
Ez az én szavakba nem önthető rejtett életem...
...Ébredni kell...
Minden nap egy újabb küldetés..., melyet végigkíser a "rejtett életem"...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése