"Don't hold me back..." / "Ne tartóztass"...

Don't hold me back...

The question of "escape", my inner "why", does not let me rest...

I can't put it in round sentences, neatly, collected. There are only feelings... They're also just in pieces...

... Like Mary Magdalene, crying at the grave...

I'm grieving. I mourn the past, the memories, the "wasted" time. 

Jesus is standing in front of  me, but I don't recognize him... I'm busy with my own pain..

-Mary- / -Rabboni- 

I'm falling in front of his feet like I was on that first, unforgettable afternoon (in the moment of forgiveness)...

I hug him...

"Don't leave me here! I'll do anything, anything,... just don't leave me...!"

"Don't hold me back!" 

... He's gone...

I'm, as the one who woke up from the dream... Exhausted... I'm almost physically pained by the weight on me...

"Then go quickly and tell his disciples: ‘He has risen from the dead and is going ahead of you into Galilee. There you will see him." /Mt 28:7/

I'm leaving...

"Ne tartóztass..."

Nem hagy nyugodni a "menekülés" kérdése, a belső "miértjeim"...

Nem tudom kerek mondatokba foglalni, szépen, összeszedetten. Csak érzések vannak...Azok is csak darabjaiban...

...Mint Mária Magdolna, ahogy ott sirdogál a sírnál...
Gyászolok. Gyászolom a múltat, az emlékeket, az "elvesztegetett" időt. 

Jézus ott áll előttem, de én nem ismerem föl...El vagyok foglalva a saját fájdalmammal..

-Mária- / -Rabboni- 
Lába lelé borulok, mint azon az első, felejthetetlen délutánon (a megbocsájtás pillanatában)...

Ölelem...
"Ne hagyj itt! Bármit megteszek, bármit,...csak ne hagyj magamra...

"Ne tartóztass!" 

...Eltünt...
Én, mint aki álmából ébredt... Kimerülten...Szinte fizikai fájdalmat okoz rajtam a súly...

"Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak: föltámadt halottaiból és előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok..." /Mt 28,6-7/

Indulok...


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolatok a szerénységről (Lk 14, 7-14)

Mert aki magát fölmagasztalja, azt megalázzák, és aki magát megalázza, azt felmagasztalják." Elgondolkodtatott ez a mondat. Vajon hogy kell jól értelmezni? Vajon érvénesek-e még ezek a szabályok a mi világunkban? Hogy kell az evangéliumnak ezt a szakaszát úgy értelmezni, hogy ne egy önszabotáló áldozat szerepbe kényszerüljünk bele? A farizeusok válogatják az előkelőhelyeket a vendégségben. Kinek van magasabb rangja, kinek van nagyobb presztízse... ki az, aki az életében (elismerések) vagy anyagiakban többet tud felmutatni? Aki hangos, akin ránézésre is látszik, hogy jólszituált, annak kijár az elismerés, a VIP hely, nem számít, milyen áron...  A bölcs és intelligens ember azonban nem hivalkodik, nem hívja fel magára a figyelmet... Van olyan vezető beosztású ismerősöm, akiről ránézésre és a stílusából (Értsd jól!) se mondanám meg, hogy cégvezető. Tudja, hogy mit ért el az életben. Tudja, hogy hogyan érte el, és ami a legfontosabb, tudja, hogy mennyit ér. Neki nem probléma az utolsó...
További információk

Advent a kávézó forgatagában - Megújuló energiáink

Őrült forgalom és hangzavar a kávézóban, ahol dolgozom. Merry Christmas, Jingle Bells meg Rudolf mindenhonnan. Mosolyogni kellene. Könnyedén venni a dolgokat. Könnyedén venni a türelmetlenséget, a rohanást, a a londoni belváros forgatagát, mintha erről szólna a karácsony. Minden évben ugyanazok a gondolatok így karácsony környékén... Ma egy beszélgetés kapcsán mégis egy másik kérdés foglalkoztat:  Mi az a mai világban, amiért még megéri küzdeni? Mennyi fele szórjuk szét az energiánkat nap mint nap, látszólag feleslegesen? Honnan tudnánk energiát nyerni? Hogyan tudnánk energiát spórolni? Ahogy a világ energia-tartalékai kimerülőben vannak, ugyanúgy az életünk energia-tartalékai is. De van-e számunkra alternatív energiaforrás? Honnan a mi megújuló energiánk? Keresztényként persze tudom a választ, de ezt nagyon nehéz a hétköznapokban realizálni. Ebben az adventben szeretnék visszatérni a megújuló energiáim Forrásához... Egy kicsit "lelassítani". Mi veszi el a hétköznapokban az e...
További információk

Ne adjátok fel a reményt

 Amikor a héten elolvastam a mai evangéliunot /Lk 21:5-19/, egy kép jutott az eszembe, egy "látomás". Első ránézésre nem túl felemelő, de mély szimbólumokat hordoz. Nehéz megfesteni, de nem lehetetlen.  Rom templom... Hisz Jézus mondta "kő kövön nem marad".  Ég a környezete. A templom is ég. Szimbóluma az üldöztetésnek, ami némely országban már most valóság. Az oda vezető úton lábnyomok. De vajon merre kell hogy tartsanak? Elgondolkodom... Ha a templomból kifele vezetnek, az lehet a szabadulás, a menekülés / a megmenekülés. Mégse... A lábnyomoknak a templomba kell tartaniuk. Az üldöztetésben is, a nehézségekben is, sőt akkor méginkább! Nézzétek meg a lábnyomokat! Kinek a lábnyomai ezek? Két lábnyom olvad egymásba a mindennapok nehézségeiben éppúgy, mint majd a "végső ítéletnél". Jézusé és a mienk. A kérdés csak az, hogy mennyire fedi a kettő egymást? Mennyire vagyunk kényelmesek, mennyire akarunk Jézus nyomában járni?  Lángol az ég...lángol a templom...min...
További információk