Jézussal Londonban...

Még mindig karácsony, de itt már munkával telik... Hogy tudjuk "megteremteni", kell-e "mesterségesen" megtereteni a karácsony hangulatát, mindent ebbe a 3 napba belesűrítve?  A karácsony hangulata nem létezik találkozások nélkül. Megosztott pillanatok, megosztott gondolatok nélkül... Hiába díszítünk karácsonyfát, hiába roskadozik az ünnepi asztal a sok fogástól, hiába van drága ajándék a fa alatt, ha nem osztjuk meg... különösen azokkal, akiknek szüksége lenne egy jó szóra, finom falatokra, megértésre vagy csak jelenlétre. Van még mit tanulni... Régi, otthoni karácsonyok emlékei. Egyszerű, tiszta és meghitt... Persze az idő sokmindent megszépít. Voltak ott feszültségek, viták is jócskán, de így is szerencsésnek mondhattam/mondhatom magam. Van családom... Hogy lehetne visszahozni a régi karácsonyokat? Hogy lehetne ebből bárnit is átadni, megélni egy idegen országban, egy idegen kultúrában? Képes vagyok-e még a karácsony befogadó nyitottságára, vagy egyszreűbb elbújni...

Belső energiák...Álmok... Karácsony... Két és fél hónap "Holy-Joly Christmas"... Kint szürkeség és csend. Kanapéról nézett éjféli szentmise...Feszültség levezetés, habzsolás, semmi-érzés... "Elmúlasztott" ünnepi szentmise... Bűn? Meddig tart az akaratunk? Meddig lehet feszíteni a húrt? Mi vagyunk-e az életünk irányítói, vagy valami "zabolázatlan" belső energia irányít minket?... Jó lenne keretek közé szorítani ezt az energiát - életenergiánkat. Nem túl merev keretek közé. Nem elfolytani, uralkodni felette, csak keretet adni neki... Olyan keretet, ami segíti az újjászületést. Újjászületés... Kellenek-e hozzá "keretek"? Tudjuk-e kezdeményezni, irányítani, vagy olyan mint a főnix-madár, saját hamvaiból éled újjá? Kegyelem? Kicsi, egészen parányi lépések ideje ez. A megismerés apró lépéseié, nem a féktelen energia-áramlásé...  Újjászületés... Életünk fontos területein: KALAND - KREATIVITÁS - HIT KALAND - Felfedezni, amiben csak lehet az újdonságot, a...

Karácsony... Miért kellene pár napra, december 24-25-re redukálni?  Számomra nem ekkor van karácsony. Ekkor kezdődik a karácsony, ami egészen hamvazószerdáig tart... A születés, az újjászületés időszaka. Soha nem tudtam megélni az adventet, legalábbis már évek óta nem. Egy rohanó világváros kellős-közepén élek, ahol már szeptember közepén elkezdődik a "karácsonyi őrület". Nehéz ettől távolságot tartani, elcsendesedni, megtalálni a karácsony bensőséges hangulatát. Január elején az energia- és anyagi tartalékok lassan kimerülnek és a világ kezd elcsendesedni. Ezt az időszakot élem meg karácsonyként... Van idő elgondolkodni jelenről, múltról, jövőről, kapcsolatokról, prioritásokról... Victoria line. Tömött metró. Sehol a karácsonyi érzés... Piccadilly Circus. Hömpölygő tömeg, lökdösődés, túrista csoportok. Kisebb-nagyobb ajándéktáskával, bőröndökkel rohanó emberek... Vége lesz ennek valaha?  Igen. Holnap reggel. Nincs közlekedés (tömegközlekedés)... Egyetlen napra, egyetlen déle...

Nagyon nagy hatással volt rám a "Waiting for Godot". Bizonyos részeit, gondolatait nem tudom kiverni a fejemből... Elég-e csak várni Godot (Istent)? Látszólagos tehetetlenségben, feladva a "jóért", a szépért való küzdelmet, elütni az időt, hogy teljen és  nem csinálni semmit?...  Mi az értelmes tevékenység? Az én olvasatomban értelmes tevékenység az, amikor a jelen vagyok pillanatban. Teljesen mindegy, hogy önmagamért vagy másokért teszem (a kettő kiegészíti egymást), azt teszem, amit ott és akkor tennem kell. Rochester Catedral - Carol Singing több száz kisgyerekkel, készülnek a karácsonyi előadásra. Én telefonnal a kezemben ülök az oldalkápolnában, és az előzőleg megfogalmazott (azonnal megosztott) gondolataimat szerkesztgetem... Nem vagyok jelen...  Fizikailag még ott vagyok, de már azon gondolkodom, mi mindent szeretnék még megnézni...Nem vagyok jelen... Ebédidő a Crypt Cafe-ban. Azon veszem észre magam, hogy a saját viselkedésemet, mozdulataimat elemezgetem. Ho...

Godot-ra várva a Royal Haymarket szinházban... A történet két hajléktalan, csavargóról szól, akik várják sorsuk jobbra fordulását... Nem mennek sehova, nem tesznek semmit, csak várják Godot, akit még soha nem láttak és nem tudják, eljön-e egyáltalán... A belső gondolataikba, tépelődéseikbe, látszólag értelmetlen életük monotóniájába enged betekintést a darab... Szeretnék most ettől elvonatkoztatni... Kicsit elvont leszek. Miért is ne lehetnék?... A darab közepén a két főszereplő mellett feltűnik két másik szereplő. Potzo, annak a  földnek a tulajdonosa, ahol főszereplőink Godot várják; és Lucky, a kötélen rángatott "hordár" (the Pig), aki parancs szóra mindent teljesít, a végkimerülésig.  Potzo lekezelően, embertelenül, megvetően beszél mindenkiről. Számára az emberek csak "biológiai robotok", akik neki köszönhetik, hogy egyáltalán életben maradhatnak... Mindez napjaink AI és internet vezérelt fogyasztói társadalmunk groteszk paródiája... Potzo képviseli a multinaci...

Életünk felvillanó pillanatképek sorozata. Időnként szoros kapcsolatban egymással, máskor teljesen random. Mi a valóság, amire azt mondhatom, hogy a saját életem és mi az, ami érzéki csalódás? Advent van. A várakozás időszaka..., az elengedés, a lassú belső változások, a visszafolytott szóáradat, az elcsendesedés időszaka. Csodára várunk, de képesek vagyunk-e még meglátni a csodát?... Egy gyönyörű kék szempár természetes kiváncsiságát, egy önálló élet kibontakozásának csíráit... Válaszra várok... Mindenre és most azonnal... Felgyorsult és kitágult világunk átka. Nem tudunk várni. Nem tudunk várakozni...nem tudjuk megélni a pillanatot és önmagunkat a maga egyszerűségében... Mit várunk önmagunktól? Mit várunk a másiktól? Mit várunk barátságoktól, beszélgetésektől, emberi kapcsolatoktól? Kell-e várnunk bármit is? Vagy elég ezt is megélni a maga egyszerűségében, minden "belső forgatókönyv" nélkül? Az esti szinházjegy... Waiting for Godot!  Godotra várva... Életünk válaszaira várv...