Belsõ energiák karácsonykor...

Belső energiák...Álmok... Karácsony...

Két és fél hónap "Holy-Joly Christmas"... Kint szürkeség és csend. Kanapéról nézett éjféli szentmise...Feszültség levezetés, habzsolás, semmi-érzés... "Elmúlasztott" ünnepi szentmise... Bűn?

Meddig tart az akaratunk? Meddig lehet feszíteni a húrt? Mi vagyunk-e az életünk irányítói, vagy valami "zabolázatlan" belső energia irányít minket?...

Jó lenne keretek közé szorítani ezt az energiát - életenergiánkat. Nem túl merev keretek közé. Nem elfolytani, uralkodni felette, csak keretet adni neki... Olyan keretet, ami segíti az újjászületést.

Újjászületés...
Kellenek-e hozzá "keretek"? Tudjuk-e kezdeményezni, irányítani, vagy olyan mint a főnix-madár, saját hamvaiból éled újjá?
Kegyelem?

Kicsi, egészen parányi lépések ideje ez. A megismerés apró lépéseié, nem a féktelen energia-áramlásé... 

Újjászületés...
Életünk fontos területein:
KALAND - KREATIVITÁS - HIT

KALAND - Felfedezni, amiben csak lehet az újdonságot, a játékosságot, a szépséget. Kalandként megélni az életet, talán már túl elcsépelt, de a túlélés egyetlen esélye. Benne van a veszély, hogy nem tudjuk megélni a pillanatot, mert mindig valami újat, valami érdekesebbet, valami megfoghatatlant keresünk...

KREATIVITÁS - Kalandként, önmagunk megismeréseként, kifejezéseként és nem "feladatként", neadjisten munkaként megélni.
Nem az a fontos, hogy mit csinálok (festek, rajzolok, gyurmázok, "szinetizátorozok🙂)…a lényeg hogy önmagáért tegyem, ne azért, hogy mesterművet hozzak létre...

HIT - Mit hiszek, miben/Kiben hiszek, miért hiszek? Mi az, amit múltból hoztam? Mi az, amit a kultúra adott a hitenhez, amiben felnőttem? Kik azok, akik formálták, formálják a hitemet? Mi az amit a múltból "át tudok emelni" és be tudok építeni a saját hitembe, és mi az, amit elutasítok? Van-e jogom válogatni és elutasítani bármit? Vagy a hit, az egyház (katolikus/római katolikus) és tanítása változatlan és változtathatatlan? Mennyire befolyásolják emberi tényezők?...
(Ebbe belemélyedni elég bonyolult téma...)

Újjászületés karácsony reggelén...

Önmagunk gyengeségének, "korlátozottságának" beismerésével kezdődik...
A többi csak KEGYELEM!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolatok a szerénységről (Lk 14, 7-14)

Mert aki magát fölmagasztalja, azt megalázzák, és aki magát megalázza, azt felmagasztalják." Elgondolkodtatott ez a mondat. Vajon hogy kell jól értelmezni? Vajon érvénesek-e még ezek a szabályok a mi világunkban? Hogy kell az evangéliumnak ezt a szakaszát úgy értelmezni, hogy ne egy önszabotáló áldozat szerepbe kényszerüljünk bele? A farizeusok válogatják az előkelőhelyeket a vendégségben. Kinek van magasabb rangja, kinek van nagyobb presztízse... ki az, aki az életében (elismerések) vagy anyagiakban többet tud felmutatni? Aki hangos, akin ránézésre is látszik, hogy jólszituált, annak kijár az elismerés, a VIP hely, nem számít, milyen áron...  A bölcs és intelligens ember azonban nem hivalkodik, nem hívja fel magára a figyelmet... Van olyan vezető beosztású ismerősöm, akiről ránézésre és a stílusából (Értsd jól!) se mondanám meg, hogy cégvezető. Tudja, hogy mit ért el az életben. Tudja, hogy hogyan érte el, és ami a legfontosabb, tudja, hogy mennyit ér. Neki nem probléma az utolsó...
További információk

Advent a kávézó forgatagában - Megújuló energiáink

Őrült forgalom és hangzavar a kávézóban, ahol dolgozom. Merry Christmas, Jingle Bells meg Rudolf mindenhonnan. Mosolyogni kellene. Könnyedén venni a dolgokat. Könnyedén venni a türelmetlenséget, a rohanást, a a londoni belváros forgatagát, mintha erről szólna a karácsony. Minden évben ugyanazok a gondolatok így karácsony környékén... Ma egy beszélgetés kapcsán mégis egy másik kérdés foglalkoztat:  Mi az a mai világban, amiért még megéri küzdeni? Mennyi fele szórjuk szét az energiánkat nap mint nap, látszólag feleslegesen? Honnan tudnánk energiát nyerni? Hogyan tudnánk energiát spórolni? Ahogy a világ energia-tartalékai kimerülőben vannak, ugyanúgy az életünk energia-tartalékai is. De van-e számunkra alternatív energiaforrás? Honnan a mi megújuló energiánk? Keresztényként persze tudom a választ, de ezt nagyon nehéz a hétköznapokban realizálni. Ebben az adventben szeretnék visszatérni a megújuló energiáim Forrásához... Egy kicsit "lelassítani". Mi veszi el a hétköznapokban az e...
További információk

Ne adjátok fel a reményt

 Amikor a héten elolvastam a mai evangéliunot /Lk 21:5-19/, egy kép jutott az eszembe, egy "látomás". Első ránézésre nem túl felemelő, de mély szimbólumokat hordoz. Nehéz megfesteni, de nem lehetetlen.  Rom templom... Hisz Jézus mondta "kő kövön nem marad".  Ég a környezete. A templom is ég. Szimbóluma az üldöztetésnek, ami némely országban már most valóság. Az oda vezető úton lábnyomok. De vajon merre kell hogy tartsanak? Elgondolkodom... Ha a templomból kifele vezetnek, az lehet a szabadulás, a menekülés / a megmenekülés. Mégse... A lábnyomoknak a templomba kell tartaniuk. Az üldöztetésben is, a nehézségekben is, sőt akkor méginkább! Nézzétek meg a lábnyomokat! Kinek a lábnyomai ezek? Két lábnyom olvad egymásba a mindennapok nehézségeiben éppúgy, mint majd a "végső ítéletnél". Jézusé és a mienk. A kérdés csak az, hogy mennyire fedi a kettő egymást? Mennyire vagyunk kényelmesek, mennyire akarunk Jézus nyomában járni?  Lángol az ég...lángol a templom...min...
További információk