Karácsony estéjén...

Karácsony... Miért kellene pár napra, december 24-25-re redukálni? 
Számomra nem ekkor van karácsony. Ekkor kezdődik a karácsony, ami egészen hamvazószerdáig tart... A születés, az újjászületés időszaka.

Soha nem tudtam megélni az adventet, legalábbis már évek óta nem. Egy rohanó világváros kellős-közepén élek, ahol már szeptember közepén elkezdődik a "karácsonyi őrület". Nehéz ettől távolságot tartani, elcsendesedni, megtalálni a karácsony bensőséges hangulatát.

Január elején az energia- és anyagi tartalékok lassan kimerülnek és a világ kezd elcsendesedni. Ezt az időszakot élem meg karácsonyként... Van idő elgondolkodni jelenről, múltról, jövőről, kapcsolatokról, prioritásokról...

Victoria line. Tömött metró. Sehol a karácsonyi érzés...
Piccadilly Circus. Hömpölygő tömeg, lökdösődés, túrista csoportok. Kisebb-nagyobb ajándéktáskával, bőröndökkel rohanó emberek... Vége lesz ennek valaha? 

Igen. Holnap reggel. Nincs közlekedés (tömegközlekedés)...

Egyetlen napra, egyetlen délelőttre kihaltak az utcák, csend ül az amúgy mindig nyüzsgõ városon. Furcsa csend... Ismeretlen, dermesztő csend... A betlehemi gyermekgyilkosság, a sötétben közeledő félelem csendje... 
A hajléktalanok hideg és magányos éjszakáinak csendje...a fűtetlen lakások, beosztott adományok csendje...

Mégis lassan, észrevétlenül történik valami. Semmi látványos... 

Feltünés nélkül, a hajnallal belopózik a remény csendje. Ahogy a város újra életre kel magával hozza az újjászületés reményét...

Nem csak egyszer régen történt, valahol Betlehemben... 

Minden nap megtörténik... Benned és bennem... A kihalt utcákon... A lökdösődő tömegben...

Mi magunk vagyunk a jászol, életünk megélt szalmaszálnyi pillanataival kibélelve...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gondolatok a szerénységről (Lk 14, 7-14)

Mert aki magát fölmagasztalja, azt megalázzák, és aki magát megalázza, azt felmagasztalják." Elgondolkodtatott ez a mondat. Vajon hogy kell jól értelmezni? Vajon érvénesek-e még ezek a szabályok a mi világunkban? Hogy kell az evangéliumnak ezt a szakaszát úgy értelmezni, hogy ne egy önszabotáló áldozat szerepbe kényszerüljünk bele? A farizeusok válogatják az előkelőhelyeket a vendégségben. Kinek van magasabb rangja, kinek van nagyobb presztízse... ki az, aki az életében (elismerések) vagy anyagiakban többet tud felmutatni? Aki hangos, akin ránézésre is látszik, hogy jólszituált, annak kijár az elismerés, a VIP hely, nem számít, milyen áron...  A bölcs és intelligens ember azonban nem hivalkodik, nem hívja fel magára a figyelmet... Van olyan vezető beosztású ismerősöm, akiről ránézésre és a stílusából (Értsd jól!) se mondanám meg, hogy cégvezető. Tudja, hogy mit ért el az életben. Tudja, hogy hogyan érte el, és ami a legfontosabb, tudja, hogy mennyit ér. Neki nem probléma az utolsó...
További információk

Advent a kávézó forgatagában - Megújuló energiáink

Őrült forgalom és hangzavar a kávézóban, ahol dolgozom. Merry Christmas, Jingle Bells meg Rudolf mindenhonnan. Mosolyogni kellene. Könnyedén venni a dolgokat. Könnyedén venni a türelmetlenséget, a rohanást, a a londoni belváros forgatagát, mintha erről szólna a karácsony. Minden évben ugyanazok a gondolatok így karácsony környékén... Ma egy beszélgetés kapcsán mégis egy másik kérdés foglalkoztat:  Mi az a mai világban, amiért még megéri küzdeni? Mennyi fele szórjuk szét az energiánkat nap mint nap, látszólag feleslegesen? Honnan tudnánk energiát nyerni? Hogyan tudnánk energiát spórolni? Ahogy a világ energia-tartalékai kimerülőben vannak, ugyanúgy az életünk energia-tartalékai is. De van-e számunkra alternatív energiaforrás? Honnan a mi megújuló energiánk? Keresztényként persze tudom a választ, de ezt nagyon nehéz a hétköznapokban realizálni. Ebben az adventben szeretnék visszatérni a megújuló energiáim Forrásához... Egy kicsit "lelassítani". Mi veszi el a hétköznapokban az e...
További információk

Ne adjátok fel a reményt

 Amikor a héten elolvastam a mai evangéliunot /Lk 21:5-19/, egy kép jutott az eszembe, egy "látomás". Első ránézésre nem túl felemelő, de mély szimbólumokat hordoz. Nehéz megfesteni, de nem lehetetlen.  Rom templom... Hisz Jézus mondta "kő kövön nem marad".  Ég a környezete. A templom is ég. Szimbóluma az üldöztetésnek, ami némely országban már most valóság. Az oda vezető úton lábnyomok. De vajon merre kell hogy tartsanak? Elgondolkodom... Ha a templomból kifele vezetnek, az lehet a szabadulás, a menekülés / a megmenekülés. Mégse... A lábnyomoknak a templomba kell tartaniuk. Az üldöztetésben is, a nehézségekben is, sőt akkor méginkább! Nézzétek meg a lábnyomokat! Kinek a lábnyomai ezek? Két lábnyom olvad egymásba a mindennapok nehézségeiben éppúgy, mint majd a "végső ítéletnél". Jézusé és a mienk. A kérdés csak az, hogy mennyire fedi a kettő egymást? Mennyire vagyunk kényelmesek, mennyire akarunk Jézus nyomában járni?  Lángol az ég...lángol a templom...min...
További információk