Waiting for Godot...

Godot-ra várva a Royal Haymarket szinházban...

A történet két hajléktalan, csavargóról szól, akik várják sorsuk jobbra fordulását... Nem mennek sehova, nem tesznek semmit, csak várják Godot, akit még soha nem láttak és nem tudják, eljön-e egyáltalán...

A belső gondolataikba, tépelődéseikbe, látszólag értelmetlen életük monotóniájába enged betekintést a darab...

Szeretnék most ettől elvonatkoztatni... Kicsit elvont leszek. Miért is ne lehetnék?...

A darab közepén a két főszereplő mellett feltűnik két másik szereplő. Potzo, annak a  földnek a tulajdonosa, ahol főszereplőink Godot várják; és Lucky, a kötélen rángatott "hordár" (the Pig), aki parancs szóra mindent teljesít, a végkimerülésig. 

Potzo lekezelően, embertelenül, megvetően beszél mindenkiről. Számára az emberek csak "biológiai robotok", akik neki köszönhetik, hogy egyáltalán életben maradhatnak...

Mindez napjaink AI és internet vezérelt fogyasztói társadalmunk groteszk paródiája...

Potzo képviseli a multinacionális vállalatokat, a nagyhatalmakat, akik íróasztal mellől sakkoznak, hazárdíroznak az életünkkel. Nem az ő bőrükre megy a vásár... Számukra csak a profit a lényeg (bármilyen szintten)...

Kicsoda Lucky (the Pig)? Az egzisztenciálisan sakkban tartott dolgozó emberek. Hálásnak kell lenniük a kegyért, hogy van munkájuk. Megtesznek érte (neki) mindent, a végkimerülésig...

A lényeg, hogy gondolkodás nélkül!

Mi történik, mikor Lucky a darab egy adott pillanatában gondolkodni kezd?...

"Előad" egy fergeteges AI monologot... Igen. Az internetről "táplálkozott", onnan szerezte az információit. Önálló gondolatokra már nem képes...

Godotra várva... Létezik-e, eljön-e egyáltalán? Elég csak várni? Tehetünk még valamit, hogy visszanyerjük régi önmagunkat, gondolatainkat, szabadságunkat vagy már túl késő?...