Jézussal Londonban...

Mást is kell tennem, mint amit most csinálok. Nem tudom azt mondani, hogy ezt tudom, azt szeretem...Munka és család. Semmi más. Két kényelmes, megszokott közeg... Meg kell találnom az egyensúlyt. Egyensúlyt a gondolatok és a "fejemen kívül" töltött idő között... Pihenni szeretnék, de nem tudok. Bármerre nézek csak feladatokat látok. Feladatokat, nem kihívásokat, amiknek elérése "büszkeséggel" tölt el és erőt ad a továbbiakhoz.  Feladatokat, amik azt sugalják, hogy 'kevés vagy', hisz jönnek újabb és újabb feladatok és soha nem lesz vége... Nem vagyok egyedül. Elvárások (vélt vagy valós) özönében élünk... Hol a belső tartás? Bárcsak megtalálnám az utat! Megszünne ez a "társas magány"... Reggel felébredek, de nincs motiváció felkelni...csak egy kávé, mégegy, meg mégegy, az már segíteni fog... Nézem az órát. Majdnem 9. Indulnom kéne Szentmisére (megigértem)... Még van 10 percem...még 5...most már úgyis túl késő...Meghiúsult találkozás! (Még nem tudom f...

"Évek óta csak fekszem. Magatehetetlenül. Nem hiszek a gyógyulásomban..., nem is akarok meggyógyulni! Elfogadtam, így ahogy van... Hová visztek? Miből gondoljátok, hogy ő segíthet? Nem értitek? Megalázó ez a kiszolgáltatott helyzet..., ez a tehetetlenség. Mindenki minket néz!!! Itt áll előttem. Nem merek a szemébe nézni. Lesütöm a szemem... - Bűneid bocsánatot nyertek!... - Nem hiszek a bűnbocsánatban..., amit egyszer megtettem, nem lehet meg nem történté tenni. Bárcsak lehetne! Nem kellene többé cipelni az "bűnös áldozat" szerepet. - ...kelj föl, vedd ágyadat és menj haza! Csalódott a hangja. Miattam? Vagy a zúgolódók miatt? "Kelj föl!". Nem merek...félek a változástól. Félek, hogy szembe kell néznem a valósággal. Nem leszek többé kiszolgáltatott. Hétköznapi leszek, mint mindenki más. Nem hiszem el!!! Mozog a lábam!!! A percek óráknak tűnnek míg ott ülök, de nem mozdulok...Most már nekem kell mozdulni... Ránézek és Ő bátorítóan mosolyog. Feltáppászkodom és elk...

"Lizbeth a fárasztó nap után végig nyúlt az ágyon. Már gondolkodni sem volt ereje. Hallgatta, ahogy Ash telefonál. Csak távoli hangfoszlányok jutottak el hozzá... ...Arra gondolt, milyen rég járt már a családi házban. Sokkal rosszabbra számított. Mégis mikor benyitott, elszörnyülködött. Ezeréves széttaposott bakancsok, cipők, szandálok egymás hegyén-hátán. A jól ismert tárgyakra alíg szűrődött már fény az ablakon keresztül. Esteledett... ...Régi ruhák a kisszobában, amit anno kínosnak tartott elvinni a Nagyvárosba. - Ezt ki szeretném vinni, ezt is, ezt is...  Izgatottan dobálta a ruhákat egy nagy halomba. - Nem hoztam ekkora bőröndöt... Csalódottan hagyta ott a kupacot és átment, hogy felfedezze a nagyobbik szoba állapotát... ...Nem csalódott. Az várta, amire számított. A szoba padlója ragadt a nedves portól. A mennyezeti lámpából hiányoztak az égők, így csak az ágy melletti olvasólámpa gyér fénye világította meg valamelyest a szobát.  ...Leült az ágyra. Kinyitott egy mappát. ...

Few years ago when I lived in Budakeszi, every Easter Sunday morning, before the sunrise, we went to the Station of the Resurrection, the Way of the Joy . Come with me!  1. Jesus is raised from the dead "Why look among the dead for someone who is alive?" /Lk 24,5/  Jesus is alive. Now, today in our modern world. He is alive in the Eucharist. 2. The finding of the empty tomb "Then the other disciple who had reached the tomb first also went in;he saw and he beleived." /Jn 20,8/ How hard to believe sometimes... 3. Mary Magdalene meets the risen Jesus "Women, why are you weeping? Who are looking for?" /Jn 20,15/ I had a plan on Holy Saturday. I wanted to celebrate with a community, almost 2 hour fare from my house. I faild about my bad "time management" (I never was too good in prioritising).  Yes, I start to weeped, but actualy, who did I look for? What did I look for? Experience? Community? Compassion? Or for Jesus himself?... 4. Jesus appears on t...

Reggel "nyűgösen" ébredtem. Előjöttek régi emlékek, érzések...Nem akartam. Nem gondolkodtam rajta. Nem idéztem fel. Csak úgy jöttek. Maguktól. Velem maradtak egész délelőtt. Még mikor munkába indultam akkor is a hatásuk alatt voltam... Mindenki hordoz "lelki sebeket". Kisebbeket-nagyobbakat. Okozunk is egymásnak lelki sebeket, sőt önmagunknak is. A bűnök ilyen sebek. Némelyik gyorsabban gyógyul, mások évekig fájnak... A gyógyultak olyanok, mint a már feltámadt Jézus sebei. Nem csak élethűek, hanem valódiak. "Tapintható", érezhető sebek, de már nem fájnak... Értelmet nyertek... De addig végig kell menni a "halál-tusán"...Jézussal...

1. Jézust halálra ítélik "Gorombán, dorongokkal törtünk Rá. Durván ordítottunk Feléje. Ő pedig a szennyes ár közepén, csendben, szeretett." Uram, szeretném én is olyan lelkülettel viselni a megbántásokat, mint te tetted. Régen sokkal könnyebb volt. Mostanában folyton ott dübörög bennem, hogy "Ne hagyd magad!". Akkor is, ha igazam van, akkor is, ha nem... 2. Jézus magára veszi a keresztet "Az áldozat a szeretet mérlege. Jézus szeretete már mérhetetlen, mint ahogy az a kereszttel ránehezedő bűnteher is." Képes vagyok-e áldozatot hozni, nemcsak azokért, akiket szeretek? Ismered bűneinket. Azt is amit elkövettünk és talán azt is amit még nem. Azt is, amit "megsúgtunk" és azt is, amit "elhallgattunk". Te tudod a titkot. Azért is olyan nehéz, mert Annak okoz fájdalmat, Akit annyira szeretsz. 3. Jézus először esik el a kereszt alatt "A Fiúisten úgy fekszik a földön, mintha az Atya kiejtette volna a kezéből. Valójában a világ bűne miatt ...

             Virágvasárnap - 2022 Reggel 6. Indulok dolgozni. A lakásból kilépve a hajnal leírhatatlan színei fogadnak...Az első vendégnek sokat kellett várnia mire kinyitottunk. Nem lettem a szíve csücske. Rámosolyogam, kedvesen kiszolgáltam. Sokszor ez a stratégia nem jön be, csak olaj a tűzre. Most bejött... Virágvasárnap... Az Életet ünnepeljük, a szenvedésen és a halálon elmélkedve. Mi se ússzuk meg, én se, ha eddig sikerült is. Egyre többször merül fel bennem a kérdés, hogy mi értelme az életnek...Minden negatív, pesszimista, depressziós kicsengés nélkül. A baj csak az, hogy nincs válasz. Nem találom a kapaszkodót, a nyugvópontot. Csak megyek. Nap mint nap. Egyik lépés a másik után, néha botladozva, mégse látom az egészet, nem érzek örömet... Virágvasárnap...Ott vagyok a tömegben. Fásultan, mégcsak nemis kiváncsisággal, hozsanna-kiáltás nélkül... Bennem a vágy, hogy a jövőheti keresztút és csend után megtaláljam a feltámadás örömét. Ugyanakkor be...

Lágy tavaszi szellő, napsütés. Húsvéti vásár. Járom a várost. Nyakamban "hűséges társam": a sokat látott fényképezőgép.  Túristák. Nagy hátizsákkal...Honnan jönnek? Merre mennek? Mit csinálnak? Fiatalok... Végállomás...leszállok... Étel, ital...sajttál, kézműves kávék és lekvárok. A boltok zárva, csak pár ember ténfereg. Pillanatfelvételek... Látszatvilág... Pálmaág...képmutatás...örök rohanás...megalkuvás...zajáradat... Ülök egy padon és várok. Felettem szól a rádió. Megszoktam... Gondolatok. Mit ér a sok terv, ha nincs megvalósítva? Mi az életem célja? Velem szemben egy Férfi...Engem néz...Zavar a tekintete. Átható...Hátat fordítok...Nem szól, csak türelmesen vár ... Pálmaág...közöny... Megszólít. Türelmes... Hátat fordítok..."Mitől félsz?" Egy érzés szorítja a torkom,de túllépek rajta. Hátat fordítok!...Erősnek kell lennem. Pálmaág...megalkuvás... Jobb elbújni a tömegben, úgy nincs felelőség. Ha más dönt, nincs felelőség. Mire használom az elöttem álló időt? Megé...

Napok óta csak rohanok. Úgy érzem, soha nem lesz már vége a káosznak...  Néha, reggelente csak pár perc, lefekvés előtt egy köszönöm, mielőtt álomba zuhanok. Nincs többre erőm... Azon gondolkodom, a bűn fogalma mitől lett ennyire képlékeny, meghatározhatatlan.  Olvasom a "lelki tükröt", de nem értem (nem érzem át) a szavak értelmét. Érzem, hogy valami nincs rendben, de nem tudom megfogalmazni, hogy ki tudjam mondani... Rossz tulajdonságok... rossz szokások...személyiségjegyek...bocsánatos bűnök...halálos bűnök...Mi különbözteti meg őket?  "Nem kell ezt ennyire túlgondolni, ezek nem életbevágóan fontos kérdések" (Komolyan? Kinek?) "Simán tudsz élni enélkül is..." (Érdemes? Érdemes homokba dugott fejjel csak túlélni, s nem megélni a napokat?) Ismerem az érzést, milyen tékozló fiúként hosszú évek után visszatérni az Ölelésbe... Az az Ölelés az egyetlen hely, ahol újra megtalálom Önmagamat. Értelmet ad az életnek... "Az én békémet adom nektek. Nem úgy ado...